George Vithoulkas interjút ad Dimitris Konstantakopoulosznak

A huszadik századi orvostudomány gyors fejlődése a kémia, biológia és az alkalmazott technológiák (elektronika, lézertechnika, stb) terén történő nagyméretű áttöréseknek köszönhetően csodának minősül, amely képes lehetne az emberi történelem néhány igen fájdalmas problémájának megközelítésére.

Azonban már a "dac évtizedei" (1960-1980) óta voltak tiltakozó hangok, melyek megkérdőjelezték a hagyományos orvoslás "stratégiáit" – mely, bár elnyomta a betegség tüneteit, mégsem gyógyította meg azt- rámutatva ugyanakkor a kezelések súlyos mellékhatásaira, főként azokra a kémiai szerekre vonatkozóan, amelyeket a tömegesen vezettek be második világháború után az orvosi gyakorlatba.

Azóta egyre növekvő érdeklődés figyelhető meg az úgynevezett alternatív gyógyítási módszerek iránt, a hagyományos orvostudomány tiltakozása ellenére. Ezek közé sorolható a homeopátia, amely egy olyan terápiás megközelítés, amely már a tizenkilencedik században elterjedt a nyugati világ nagy részén, mégis kissé homályba merült a huszadik században.

Egy görög férfi, George Vithoulkas volt az, aki életre keltette és globálisan helyreállította ezt a még kisebbségben levő, de fontos trendet a gyógyászat terén, és aki küzd a homeopátia elismeréséért és annak a helyesen alkalmazott formájába való visszaállításáért, amely az egyénre szabott a kezelést jelenti minden beteg esetében. Eme hozzájárulásáért az “Alternatív Nobel díj” (Helyes Életmód díj) kitüntetettje, az Égei Egyetem, a moszkvai és kijevi orvosi akadémiák emeritus professzora, és díszdoktora különböző orvosi egyetemeknek. George Vithoulkas megalapította a Klasszikus Homeopátia Nemzetközi Akadémiáját Aloniszosz szigetén, ezáltal Görögországot a világ homeopátiás középpontjává tette.

|”Az orvostudomány új dimenziója” című könyvének újrakiadása (Pataki Publications kiadó) alkalmából George Vithoulkas szívélyesen beleegyezett, hogy válaszoljon az Athens News Agency - Macedonian Press Agency (ANA-MPA) kérdéseire.

Dimitris Konstantakopoulos interjúja George Vithoulkasszal.  

- Vithoulkas úr! Könyvében azt állítja, hogy a konvencionális orvostudomány nem járt sikerrel azon küldetésében, hogy a krónikus betegségeket megelőzze vagy meggyógyítsa. Azt is állítja, hogy főként ő a felelős az emberiség egészségének romlásáért. Miért mondja ezt? Hirdetői azzal fognak tiltakozni, hogy a hagyományos orvoslás csodákat művelt és drámaian meghosszabbította a várható élettartamot.

Hosszú lenne egy ilyen kérdést megválaszolni, de a könyv, amit írtam tartalmaz néhány hasznos gondolatot erre vonatkozóan.

Azt értem ezek alatt, hogy a konvencionális medicina terápiás megközelítése mondott csődöt. Hatalmasat fejlődött a sebészet és a technológia terén, de rossz irányba halad, ami a kezeléseket illeti, vagyis a gyógyszerek és hormonok használatával és gyakran abúzusával, amellyel különösen a krónikus betegségek megszüntetését célozza.

Az természetesen igaz, hogy megnövelte a várható élettartamot, de ugyanakkor rontotta az általános egészségi állapotot és az életminőséget.

- Mit ért ez alatt?

Azt már tudjuk, hogy bizonyos súlyos krónikus betegségek elnyomhatók, de nem gyógyíthatók. A tünetek elfojtása által azonban a betegség folyamat mélyebbre tolódik a szervezetbe, a mentális és emocionális szférák fele.

- Kérem, adjon egy példát.

Ha valaki bármilyen krónikus betegségére elnyomó kezelést kap, annak a kockázatnak van kitéve, hogy mentális és érzelmi zavarai lesznek, mint például rendkívüli ingerlékenység, stressz, depresszió, szexuális zavarok, amelyek kezdetben talán nem zavarnak be az egyén társadalmi és szakmai életébe, de idővel a betegsége egyre inkább a mentális és érzelmi szinteken fog összpontosulni, és szinte ördögien, gonoszul aláássa az egyén általános egészségi állapotát. Az utóbbi néhány évtizedben, ezek a hatások érezhetővé váltak a nyugati világban, szinte a teljes népesség a mentális zavarok és rendellenességek áldozatává vált.

- Mit válaszol azoknak, akik azt állítják, hogy a homeopátia és általában az "alternatív kezelések" a kuruzslás kockázatos formái? A homeopátián kívül ön milyen egyéb alternatív megközelítéseket fogad el és melyeket utasít el vagy tart hatástalannak?

Az ilyen egyszerűsítések pusztán csak felületességek, mely által a gyereket is kidobják a fürdővízzel együtt, hogy jó benyomást keltsenek. Ma már több száz "terápiás javaslat" létezik, amely nem csak, hogy nem old meg semmit, hanem ugyanakkor át is veri a nyugati világ mentálisan legyengült és képzetlen népességét. Az egy kaptafás mentalitás, mely által ezeket az úgynevezett "lehetőségeket" egy kalap alá veszik a komoly alternatív kezelési módokkal, mint amilyen a homeopátia, akupunktúra, csontkovácsolás, kiropraktika, dietétika, a személyes higiéné (amelyek mind kipróbált és megalapozott terápiás megközelítések) félreértés kelthető, mely mindenki mást szolgál, csak szegény beteget nem, aki eltéved a lehetőségeket eme labirintusában. Az én személyes meglátásom szerint az említett terápiás rendszerek mindegyike eredményes, természetesen bizonyos feltételek és körülmények között. Az én szakterületem a homeopátia, melyet én a legszervezettebb és leghatékonyabb gyógymódnak tekintek, és valószínűleg ez fedi le legszélesebb körben a lehetséges az egészségi problémákat. Ennek ellenére nem szabad azt a benyomást keltenünk, hogy a homeopátia akármit meggyógyíthat vagy, hogy könnyedén gyakorolható gyógymód lenne.

- Ön keményen bírálja az antibiotikumok, penicillin, kortizon és egyéb gyógyszerek használatát. Mégis ezek a csodaszerek a szükséges eszközök a fertőzés leküzdésére. Mi lenne velünk nélkülük?

Az igaz, hogy ezek a gyógyszerek sok súlyos fertőzés esetében emberi életet mentenek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a betegek nem fognak tovább szenvedni a gyógyszerek mellékhatásai által, melyek akár életük végéig befolyásolhatják őket. Krónikus betegségek esetében azonban a dolgok még ennél is rosszabbul állnak. Amikor valakinek kialakul egy komoly krónikus betegsége, orvosa felkészíti őt, hogy helyzetét el kell fogadnia és vele kell élnie élete végéig, gyógyszerek segítségével, melyek szinte soha nem hoznak gyógyulást, csak a tünetek enyhülését.

Némelyik ilyen esetben a homeopátia közbeavatkozása által vissza lehet állítani az elveszett egyensúlyt, és így a beteg nem fog a kémiai gyógyszerektől függni.

- Nem ön az egyetlen, aki az egészségügyi ellátás alapjait és rendszerét bírálja. Azonban, az ön által előterjesztett gondolatok ellenére a dolgok nem sokat változtak. Minek lehet ezt tulajdonítani?

Az orvostudomány egy egész egészségügyi rendszert hozott létre, amely nem tud egyik napról a másikra megváltozni. Ez a rendszer egészen biztosan meg fog bukni, hiszen nem egy olyan humánus gyakorlatra támaszkodik, amely az emberek egészségét célozná meg. A gyógyszeripar érdekei, az orvos- kutatók ambíciói és a versengés eme körökben, a pénz és hírnév utáni hajsza olyannyira fontos, hogy a humánus orvoslás csupán csak másodlagos. Mi most a kialakult egészségügyi ellátásról beszélünk általában, de természetesen nem szabad megfeledkeznünk azokról az orvosokról, akik főként a kórházakban napi szinten áldozatos munkával küzdenek a betegért.

- A könyvében azt írja, hogy az extrém önzés ösztönzően hat a betegség kialakulására. Úgy tűnik, hogy ez az álláspont szöges ellentétben áll a társadalomban uralkodó és elfogadottnak tartott állapottal. Nem megy túl messzire ezzel a gondolattal?

Ez az álláspont abból ered, amit tapasztaltam ezrek kezelése során. Miközben az esetfelvételeket végeztem, rájöttem, hogy az egoizmusnak, az önzésnek szerepe van a betegség kialakulásában. Például egy önző embert sokkal könnyebben és súlyosabban érint a betegség, mint egy szerény és alázatos embert. Valaki, aki azt gondolja magáról, hogy mindent tud, egyszer csak az emberek megvetésének tárgyává válik, mélyen fog sérülni, a fájdalom mély lesz és erős; a sértés hatalmas stresszt okoz egy egós személy számára, és ilyen körülmények között sok esélye van arra, hogy hajlamainak megfelelően krónikus betegség alakuljon ki nála. Természetesen nem csak az önzés válthatja ki ezen benne rejlő krónikus betegségeket, de ez egy nagyon fontos tényező. Azt is hozzáfűzném mindenképpen, hogy egy egészséges “büszkeség” hasznos lehet, hogy valaki megőrizze a méltóságát.

 - Az ön véleménye szerint, mi az összefüggés az ember erkölcsi tekintélye, a szellemi-lelki állapot és a testi egészség között?

Minél józanabb, szerényebb és kedvesebb valaki, annál kevesebb esélye van arra, hogy a személye ellen irányuló igazságtalanság, rosszindulat és bántalmazás okozta stressz megbetegítse. Az, aki megtanult megbocsátani még akkor is, mikor durván megbántják, megmenti saját magát attól, hogy a krónikus betegségre való veleszületett hajlamai életre keljenek- krónikus betegségek, melyek bárkinél kialakulhatnak bármilyen pillanatban, főként, ha az immunrendszert erős negatív érzelmek érik.

- Mivel magyarázza, hogy olyan emberek, akiket általában a társadalom sem tekint kimagasló erkölcsi integritással rendelkezőnek, a sok politikus esetére gondolok, (legalábbis, ha el hisszük a közvélemény kutatások eredményeit és mindent, amit róluk mondanak), akik figyelemre méltó képességgel bírnak a túlélésre? Végső soron, ki éli túl inkább, a jó vagy a rossz?

Ez egy igen érdekes kérdés, amely már engem is foglalkoztatott. Úgy tűnik számomra, hogy a hatalomharc olyan embereket toboroz, akik természetileg nagyon erősek, nagyon egészségesek, születésük óta. Szoktunk látni ilyen politikai családokból származó, úgynevezett "erős felépítésű" embereket, ahol az apa saját erejéből pénzügyi és társadalmi érdemeket ér el, de miután hatalomra kerül, azt kívánja, hogy a végtelenségig fenntartsa azt, biztosítva a hatalmat és a jólétet minden eljövendő utódja számára is.

Ha egyszer megkaparintotta a hatalmat, benne akar maradni örökre, nem csak magáért, hanem utódai számára is, és majd megkezdődik a belső harc a lelkiismeretével, mindaddig, míg végül sikerül elhallgattatni a belső hangot annyira, hogy az már nem fogja őt zavarni. Ettől a pillanattól kezdve a test elkezdi alig észrevehető leépülését. Ez kezdetben stressz, fóbiák, pánikrohamok formájában nyilvánul meg, amit majd a fizikai patológia is követ. Mindaddig, amíg a politikust a hazáját megmentendő idealizmus vezérli, az egészsége biztonságban van és személyisége fejlődni fog. Minél inkább vezérli a politikust az önérdek, minél kevésbé érdekli őt az emberek sorsa, annál mélyebbre süllyed, először a politikai karrierje, majd az egészsége mentális és fizikai szinten. És így azok a politikusok, akik a lehető legjobb egészség kiváltságával születtek, egyszer csak betegen és korruptan találják magukat, egy degenerált társadalomnak kiszolgáltatottan, amelynek létrehozásához önmaguk is hozzájárultak. Most természetesen a hatalmat gyakoroló politikusról beszélünk. Azokat, akik eltértek a fent említett rendszertől, mint például a Ioannis Kapodistrias vagy Nikolaos Plastiras, vagy meggyilkoltak, vagy kiközösítettek.

- Az átlagos beteg személyt mindenféle információval és reklámokkal bombázzák, közvetve vagy közvetlenül, ellentmondásos és különböző felhívásokkal úgy a média, mind az orvosok részéről. Az ön véleménye szerint, mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy eligazodjon ebben a szituációban, ahol a zavar uralkodik?  

Valaki, aki kiegyensúlyozott marad, akit nem tévesztenek meg az elbűvölő reklámok, akit nem motivál a könnyen szerzett pénz és a gyors társadalmi felkapaszkodás, csakis egy olyan személy lesz képes megítélni, és megfelelően értékelni a korunk eme jelenségeit - ő el fogja tudni érni, hogy egészséges maradjon, és hogy helyes döntéseket hozzon. A nagyapáink ilyen emberek voltak. Példa rá egy ilyen egészséges, józan, komoly személyiség, aki tagja az Athéni Akadémiának, Konstantinos Despotopoulos és aki egy rendkívüli ember, aki jól van 103 évesen, valamint néhány régi barátja kiket interjúiban megemlít (megjegyzés: Mr. Vithoulkas interjúja Konstantinos Despotopoulos halála előtt történt). Minden modern görögnek hallania kellene őt interjúiban, ha látni szeretnének egy igazi egészséges embert. Az ilyen kaliberű ember egyre ritkább, míg a többiek egészségét, a többségét egyre inkább befolyásolja ez a folyamatosan leépülő kultúra, mely összezavarja és lealacsonyítja az emberi lényeket.

- Hogyan értékeli a jelenlegi válságos helyzetet, amely a görög egészségügyi rendszert jellemzi? Mi a teendő? Hogyan segíthetne a homeopátia és egyéb "alternatív" gyógymódok a válság orvoslásában?

Hogyan várhatja, hogy egy egészséges egészségügyi rendszere legyen egy olyan országnak, amely annyira beteg és túlhaladott, mint Görögország? Amennyiben a politikai felállás drasztikusan meg nem változik, igazi megoldás nem tud lenni az egészségügyi rendszer számára sem.

Jelenleg a teljes egészségügyi rendszer privatizációja fele törekednek, és csak azok, találnak orvosokra és gyógyszerekre, akiknek van pénzük megfizetni azt. Ami pedig a többi embert illeti…

A jelenlegi globális helyzet, melyre az embertelen viselkedés, kegyetlenség és barbárság jellemző, hírnöke annak az iránynak, ahol a dolgok úgy történnek, ahogy irányítják azok, akik a világszintű döntéseket hozzák. Nekik egyáltalán nem érdekük, hogy megbízható egészségügyi rendszereket építsenek, hiszen mindig is meglesz a hozzáférésük a legjobb orvosokhoz és a legjobb gyógyszerekhez. A többiek pedig továbbra is feltehetik maguknak az alapvető kérdést, hogy ténylegesen mikor válik a társadalom emberségessé?

- Szóljon pár szót a könyvéről.

Ez a könyv inkább több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol az egészséget érintő legfontosabb problémákról. A megfelelő és teljes válasz minden bizonnyal meg fog születni azon a napon, amikor mindannyian rádöbbenünk, hogy a boldogság és egészség nem a pénzben vagy hatalomban keresendő, hanem a szomszédjaink iránt érzett törődésben és szeretetben.

Copyright © 2016 dr. Nagy Kinga Krisztina. All Rights Reserved. Vector by jIT